nous ne sommes pas françaises

Zsebkendővel szárazra törölt paddeszkákon már csak hűlt helyünket találja a megint szemerkélni kezdő néhány csepp eső, és hiába keresnék nyomunkat a Ménesi út irányában, végre nem a Collegium lépcsőit megmászni indulunk, hanem a Minerva utca villái és a Kelenhegyi út bagolymozaikja felé, sétára. A Szabadság-szobor pálmaága szinte az alacsonyan függő felhők hasát éri, mégis hangyamód vonul az ezernyelvű turistalánc a Gellérthegy ösvényein.

Játsszuk el, hogy mi is ők vagyunk, tegyünk úgy, mintha nem ugyanitt szívtunk volna friss levegőt a tüdőnket kitöltő tavaszi szorongás helyére! Vegyük elő a fényképezőgépet is, ha elég autentikus álpárizsinak szeretnénk látszani. Örüljünk, hogy a mélyzöld lomb között lelátni a Dunára, vegyük tudomásul, hogy a sziklákra nem szabad kimászni, csak ha tizenegyedik századi püspökök vagyunk. Hiába látsz el Vácig a sűrű párán túl, kedves, egy szóval se áruld el, milyen jól ismered a Naszályt, még kiderül, hogy a szülővárosod fölött magasodik, és akkor hiába jobbak a francia nyelvtani ismereteid az enyémeknél. Milyen jó, hogy Angyalföld, ahol én születtem, nem látszik ide, így lelkifurdalás nélkül eljátszhatom, hogy még soha nem láttam a Gellért-szobor lábaitól alászitáló vízfüggönyt, ami előtt minden reggel félálomban buszoztam el…

Sétáljunk vissza a folyóparton a Szabadság-hídig, ha jó turisták akarunk lenni! A hídon fémesen kong a csizmám sarka, majdnem sikerül elnyomnia a két török fiú hangját, akik érthetetlen okokból velünk akarnak fényképezkedni… Álljunk sorba mi is a zöld rács mentén egy szélfútta portréért, közben tárgyaljuk meg jó hangosan, hogy megint elfelejtettem kávét inni, hogy kíváncsi vagyok, az Aula Magna tényleg olyan szép-e élőben, mint képen, és hogy remélem, a barokk csillár nem szakad rám előadás közben…

Sikerült, elértük a célt, a hátunk mögött csak úgy pereg az inggallér és a diszkréten kitüremkedő toka fölött a nyelv: “Ezek frranciák.” Jól van, most már mehetünk konferenciát hallgatni a létező összes magyar dialektusban, és utolsóként elpestiesedett dunántúli hangon a gyanútlan közönségre zúdítani húsz percnyi francia és középgörög irodalmat.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s