La promenade impossible

Itt ülök bronzba fagyva a Luxembourg-kert sarkán. A párizsi Balassi-intézet kapujának rácsán át Budapest illata árad az utcára, villamossínek csikorgását hallom kiszűrődni a Móricz Zsigmond körtér környékéről, meztelen lábam alól az utcaseprő herendi porcelánszilánkokat söpör ki. Egy kicsit tényleg felsértették a sarkamat, míg itt ücsörögtem, vérzik és ahogy sétára indulok, a hidegben az aszfaltra fagynak a magam után hagyott vörös, elkenődött foltok. Még nem léphetek be a kapun, hogy egy csapásra a Szajna mellől a Duna partjára kerüljek. Magamba szívom hát az acélszürke párizsi napfényt, a homokszínű kőfalakról lepergő finom port, és fejembe húzva kalapomat, számolom a lejárt lépéseket, kesztyűm bolyhai között morzsolom az itt töltött perceket, órákat, napokat, gondolatban sorra veszem a jóindulatú idegenekkel váltott szavakat, az öt hónap összes nyelvtani hibáját és az összes tömjénillatú templomot, ahová még nem jutottam el.

Egy hosszú kőfal tövében vezet az utam, a rue Férou-n: mihelyt a nap a háztetők alá süllyed és fellobbannak a fal mentén magasodó lámpaoszlopok csúcsai,  egy fésületlen, egykedvű fiú a kövekre pingál valamit egy részeg hajóról, aztán csendben elsiet. Követem a folyó túlpartjára, egész éjjel bolyong csak, látszólag céltalanul. Üres falakat keres a napfénynek, a magánhangzóknak, a hollóknak és a delíriumoknak. Utánalopódzom a  legszűkebb sikátoron át is, míg végül eltűnik egy faragott, barna kapu mögött, valahol a kilencedik kerületben, én pedig, mielőtt a kapuszárny döngve becsapódna mögötte, még épp átcsusszanok a küszöbön.

A lábam alatt egy bérház fa csigalépcsői nyikorognak, ahogy a szűk hátsó lépcsőházban felfelé igyekszem a tetőtérbe: a harmadik emeleten kivágódik az alacsony, vastag olajfestékkel mázolt ajtó, zilált hajú szimbolista költő zuhan ki rajta, kabátján sötét kávéfoltok takarják a mélyen a szövetbe ivódott tintapacákat, kezében üres – kiürült – üveg. Egy emelettel feljebb, a koszos ablaküvegen át lenézek a belső udvar szürke köveire, az ötödikről már kilátok az utca hosszában a manzárdtetőkre és a kovácsoltvas erkélykorlátokra is.

A tetőtéri garzonlakás ajtajának kilincsét lenyomva azonban nem a szűk kis egérlyuk tárul elém, amit vártam, és a borzas hajú falfestőnek nyoma sincs: fenséges csúcsívek és napfényben ragyogó festett üvegablakok között találom magam, az oldalkápolnákban hegyes, fekete vastüskékre tűzve égnek hosszú fehér gyertyaszálak. Egészen olyanok, mint a fal mentén mozdulatlanul álló gótikus kőszentek imádságra emelt kezei,  megnyúlt ujjperceik között a bütykök lefolyó olvadt viaszcseppek. Az egyik oszlopfőről fáradt aranyra festett, háromfejű kőoroszlán néz le rám,  int a jobb fejével, befordulok hát az oldalajtón, amerre mutatott.

A sekrestyéből egy faburkolatos, emeleti olvasóterembe jutok, ide hozták a lerombolt apátság kéziratait a forradalom után: a fényes, sima, leheletvékonyra dörgölt pergamenlapok megkopott aranyozása ragyog a beszűrődő napfényben, a bársonypárnából, amin a kódex pihen, finom por száll fel. Az évszázados tinta elhalványodott a sárgás lapokon, néhol már alig kivehető, máshol az ezerszínű, egész oldalas jelenetek olyan élénken vibrálnak a szemem előtt, mintha azokat is csak tegnap éjjel festették volna.

Ide lenne jó bevackolni magam, téli álmot aludni az egyik üres polc aljára kuporodva, két könyvtámasz mellé: az odakinti befagyott szökőkutakról álmodnék. Magamra csuknám a könyv lapjait, arcomat kékre, vörösre és aranyra festenék a szemközti oldal miniatúrái, hajfürtjeim könyvjelző módjára lógnának ki két folio közül a kötet közepén, fülemben nem csak az ereimben robajló vér visszhangzana, hanem görög hexameterek mérgeskígyókról és skorpiókról, gyógyfüvekről és Aszklépiosz-templomokról.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s