Turris illa in Campo Martio

A talpam alatt cuppog a Mars-mező sara, tócsákba lépek és a felfröccsenő, zavaros víz apró barna foltokat hagy a bakancsom szárán. Délelőtt havas eső esett, a kalapom fekete bársonyán apró gyöngyökben ül meg a víz. A sár alatt fekvő királypárti hullák mohón isszák a leszivárgó csapadékot: tátott szájukba és sortűz lyuggatta sebeikbe csorog néhány cseppnyi élet odafentről. 1791 óta fekszenek itt: 1887-től 1889-ig folyamatosan a torony építési munkálatainak zaját kellett hallgatniuk, azóta pedig a meredek lépcsőkön dobogó lábak hangja pereg dobhártyájukon. Ha még tudnának, most is tüntetnének az embertelen körülmények, a sikamlós, nedves föld és a köztársaság arcátlansága ellen. A zápor kopog a torony barna acélján, a nedves vaskorlát kicsúszik a markomból, ahogy kapaszkodom felfelé, minél messzebb a sárba temetettektől és a valóság talajától, mind közelebb a fémszagú, szeles, szédítően magas felső teraszhoz. Az esőfelhők és Hausmann báró bérházainak tetői között félúton, remegő lábbal nézek el az Invalidusok arany és a Panthéon kékesszürke kupolája irányába: mint egy fénylő rózsabogár háta és egy szkarabeusz potroha, akkorák csak idefentről. Szédülök. Összeszáradt, megbarnult levél vagyok csak egy viharban kínlódó fán, alattam a törzsben szegecsek csikorognak, a festékkéreg enged a szélnek és percegve pattog le az acélágakról. A homlokom köré gyűl a sok felhő, kavargásukkal eltakarják előlem a Sacré Coeurt a Montmartre távoli, szürke kis dombjával, még éppen látom, ahogy a Place de la Concorde óriáskereke a Szajnába gurul és a Pont Alexandre III aranyszobros pillérei kétfelé dőlnek. Villám csap a magasba nyúló antennába, végigfut a szövevényes rácson, elriasztja a pillérek tövében tanyázó sirályokat. Kitisztul a látásom, és körbenézve csak várost látok magam körül: akármerre fordulok, csak házak, csak felhőkarcolók, csak távolba vesző sugárutak és a fölöttük lebegő nyirkos szmog, csak magukat dideregve összehúzó vízköpők a templomok kőpárkányain és eldugult esőcsatornákban vacogó egerek. Egy órányi meleget és földszagot kérnék, a lábszáramon felfelé mászó kullancsot a fűben, és tűző napot a homlokomon, és cserebogárhadat a cseresznyefán, őzeket a hátsó kertből a hegyre felvezető úton… Nem Párizst, ami a lábam előtt hever. Sötétedik, millió villanyégő sárga fénye árasztja el a tornyot, a teraszok betonpadlóján összegyűlt tócsákban visszaverődik: de ezt már csak messziről, a Montagne-Sainte-Genevieve magaslatáról látom, hazafelé igyekvőben, lábamban kétszer 680 lépcsőfokkal és a visszaút öt kilométerével.

A. Rimbaud: Delíriumok (részlet)

“Dal a legmagasabb toronyról

Jönne, jönne immár
a kor, mit a szív vár.

Annyit tűrtem ím, hogy
most feledek már csak.
Félelmek és kínok
föl a mennybe szálltak.
S beteg szomjúság lep,
erembe homályt vet.

Jönne, jönne immár
a kor, mit a szív vár.

Mint a rét, mit csöndjén
mély, mély feledés lep,
rajta giz-gaz, tömjén
dúsan nyitnak, érnek,
s mocskos legyek döngve
köröznek fölötte.

Jönne, jönne immár
a kor, mit a szív vár.

Szerettem a pusztaságot, a kiégett szőlőskerteket, fakó boltokat, meglangyosodott italokat. Bűzös utcákon vánszorogtam, s hunyt szemmel ajánlkoztam föl a napnak, a tűz istenének.

“Tábornok, ha akad egy ócska ágyú romba dőlt bástyáidon, bombázz minket kiszikkadt rögökkel. Célozz a fényes áruházak kirakatába! a szalonokba! Porával zabáltasd meg a várost. Oxidáld meg az esőcsatornák száját. Zudits csordultig izzó rubinport a budoárokba…”

Ó! a szúnyog, megittasodva a csapszék vizeldéjén, amint a kerti borragóba szerelmes, s elenyészik egyetlen napsugárban!

Éhség

Étvágyam, ha ébred, már csak
földre és kavicsra támad.
Ebédem csak levegő,
szén, vas érce, sziklakő.

Fordulj, éhem, legeléssz
a hangamezőn.
Szulák kelyhén vidám méz
vár mérgezőn.

Itt a sziklatörmelék, rágd,
edd a templomból a téglát,
s szürke rétek kenyerét, a
régi vízár hordalékát.”

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s